Oldal kiválasztása

Növekvő fogyasztói kiszolgáltatottság, Tájékoztatás, Fogyasztóvédelmi központok felállítása

2022. 09. 25. | Hírek

Az extraprofit adókról szóló 197/2022. (VI. 4.) Korm. rendelet alapján a rendeletben meghatározott vállalkozásoknak külön adót, illetve tranzakciós illetéket kell fizetnie.

Így például az államháztartás egyensúlyát megőrző különadókra vonatkozó szabályozás alapján a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény szerinti hitelintézet és pénzügyi vállalkozás tekintetében a feltételek fennállása esetén a különadó mértéke 2022-ben 10 százalék, 2023-ban 8 százalék.

Hasonlóan a kőolajtermék előállító a 2022. és a 2023. adóévre vonatkozóan is különadó fizetésére kötelezett. Ebben az esetben a különadó mértéke 40 százalék.

A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) szerinti befektetési vállalkozás, továbbá a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény szerinti hitelintézet, valamint a befektetési szolgáltatási tevékenységet Magyarországon a Bszt. szerinti határon átnyúló szolgáltatásként végző személy tranzakciós illeték fizetésére kötelezett önadózás útján történő megállapítására, bevallására és megfizetésére kötelezett. A tranzakciós illeték alapja a pénzügyi eszköz ügyfélszámlán (értékpapírszámlán) jóváírt értéke (vételára).

Természetesen vannak olyan adók, illetékek, amelyek megfoghatóbbak, jobban köthetőek a fogyasztókhoz, a fogyasztók azt jobban megértik, le tudják fordítani a saját nyelvükre is.

Talán a legegyszerűbb úgy fogalmazni, hogy a fogyasztók azt a saját bőrükön érzik. Ilyen volt különösen a légitársaságok hozzájárulása címen bevezetett új adó.

Bár az utóbbi esetben a jogalkotó az adó alanyának, azaz a hozzájárulás fizetésére kötelezettnek a földi kiszolgálást végző gazdálkodó szervezetet nevezte meg, aki az utas- és poggyászkezelési tevékenységet látja el.

A hozzájárulás alapja a légi személyszállítási tevékenység keretében a földi kiszolgálást végző gazdálkodó szervezet által kiszolgált légi jármű belföldről induló utasainak száma, a tranzit utasokat kivéve. A hozzájárulás mértéke országtól függően utasonként 3900 illetve 9750 forint. Ez az adó volt az, melyet a légitársaságokra a földi kiszolgálást végzők áthárítottak, a légitársaságok pedig a fogyasztókra.

 Volt olyan légitársaság, amely ezt kifejezetten kommunikálta is a fogyasztók felé, volt olyan, amely nem.

 Ugyanez történt a banki szolgáltatások tekintetében is, volt olyan hitelintézet, aki csak  egyszerűen közölte, hogy áthárít minden adót, illetéket – volt, olyan, aki ezt nem kommunikálta, megtette vagy majd megteszi azt.

 Ugyanakkor ezektől a tényektől teljesen függetlenül, minden költséget, legyen az adó, illeték a vállalkozás be fogja építeni az áraiba. Azokat pedig a fogyasztók fogják kifizetni, minden esetben!  Egy esetben nem történhetne ez meg, ha az áthárítást tiltaná bármely törvény.

Erre pedig mind a mai napig nem került sor, és vélelmezhetően nem is fog, hiszen az ellentétes lenne a legalapvetőbb közgazdasági, versenyre épülő piacgazdasági, általános alapelvekkel.

Lefordítva tehát: a fogyasztók kiszolgáltatottsága minden olyan esetben nőni fog, ha a vele szemben vagy akár mellette álló vállalkozásnak egy termék vagy szolgáltatás többe fog kerülni, mint korábban. Azt kénytelen beépíteni az árába, a kiszolgáltatottság pedig a fogyasztó vagyoni helyzetét, jogait fogja érinteni. Döntési helyzetbe kerül: vagy megveszi az adott terméket vagy szolgáltatást, melynek nőtt az ára vagy nem.

A vállalkozások pedig eleget tesznek a törvényi kötelezettségeiknek, hiszen a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV törvény (Fgytv.) 14. § alapján a fogyasztót, az árverés kivételével, a külön jogszabályban meghatározottak szerint írásban tájékoztatni kell a fogyasztóknak megvételre kínált termék eladási áráról és egységáráról, illetve a szolgáltatás díjáról. Az eladási árat, az egységárat, illetve a szolgáltatás díját egyértelműen, könnyen azonosíthatóan és tisztán olvashatóan kell feltüntetni. Az eladási árat és az egységárat, illetve – határon átnyúló szolgáltatásnyújtás kivételével – a szolgáltatás díját Magyarország törvényes fizetőeszközében kifejezve, a fizetőeszköz nemét (forint) vagy annak rövidítését (Ft) megjelölve kell feltüntetni. A termék eladási áraként és egységáraként, illetve a szolgáltatás díjaként a fogyasztó által ténylegesen fizetendő, az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is tartalmazó árat kell feltüntetni.

Ezek az alapvető rendelkezések az árfeltüntetésre vonatkozóan. A fogyasztók tájékoztatásának pedig minden körülmények között egyértelműnek, világosnak kell lennie.

 Le kell szögezni: minden esetben a fogyasztó jár rosszul, amikor a vállalkozás költségei bármilyen okból nőnek. A népegészségügyi termékadó-köteles termékek esetében történt adónövekedést is a fogyasztó pénztárcáját érinti, függetlenül attól, hogy egészségvédelmi okokból az államnak és a fogyasztóknak is érdeke, hogy kerüljék azon termékek vásárlását, melyek egészségre ártalmas.

Hasonló a helyzet az áthárítás esetében a banki díjaknál is.

Minden plusz költséget, legyen az a tranzakciós illeték bevezetése vagy egy új autóflotta vásárlása, érvényesíteni fog a hitelintézet a fogyasztók kárára.

Senki ne gondolja, hogy a bankok célja bármikor is az lesz, hogy a fogyasztóknak visszaadjanak bármennyi összeget csak azért, mert a fogyasztók helyzete egyre inkább kiszolgáltatottabbá válik.

Pedig nem lenne ördögtől való gondolat az, ha azt mondjuk, hogy ne csak az államnak adók formájában, hanem közvetlenül a fogyasztóknak is fizessenek a bankok, visszatérítés címén segítsék a bankok a magyar embereket.

 Tudjuk, nem fog erre sor kerülni. De nem szabad elfelejteni azt sem, hogy legyen az európai uniós vagy unión kívüli fogyasztóról szó, a magyarországi fogyasztó is olyan átlagfogyasztó, aki, ahogy arra a Fővárosi Ítélőtábla a 2.Kf.27.024/2012/10. számú döntésében rámutatott, az átlagos, ésszerűen jól informált, körültekintő és ésszerűen figyelmes fogyasztó: ő az utca embere, a nagy többséghez hasonló mindennapi ember.

Az ilyen átlagos fogyasztó az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel jár el.

Nem gyanakszik, bízik az üzleti tisztesség követelményének érvényesülésében, abban, hogy a számára adott tájékoztatás igaz, pontos.

Az ésszerűen eljáró fogyasztó nem köteles további kutakodást folytatni annak érdekében, hogy a hozzá eljuttatott üzenet valóságnak megfelelő, teljes tartalmát megismerje.

Az átlagos fogyasztó a saját tapasztalatait is figyelembe veszi például a reklámállítások értelmezésekor, ez azonban nem jelenti azt, hogy a reklámozó bármit állíthat, hiszen a fogyasztó a saját tapasztalata alapján úgyis tudja, hogy az nem igaz.

Végezetül: A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény 3. § (1) bek szerint tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat,

a) amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el (a továbbiakban: szakmai gondosság követelménye), és

b) amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg (a továbbiakban: a fogyasztói magatartás torzítása), vagy erre alkalmas. Valamint tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat is, amely megtévesztő vagy agresszív.

 Alapvető fogyasztóvédelmi alapelv, hogy a fogyasztót tájékoztatni kell minden olyan körülményről, amely az árat érinti, érintheti, annak érdekében, hogy a lehető legjobb ügyleti döntést tudja meghozni! Elhallgatni valamit a vállalkozás oldaláról, ami hatással van a fogyasztóra, nem tisztességes.

A fogyasztói kiszolgáltatottság egyre jobban nő hazánkban, ehhez hozzájárul a megnövekedett inflációnak is köszönhetően az árak drasztikus emelkedése a termékek, szolgáltatások terén.

A rezsit érintő változások és az előttünk álló téli hónapok, az új fűtési szabályok miatt a fogyasztók védelmének és megnyugtatásának elsődlegesnek kell lenniük Magyarország új fogyasztóvédelmének!

 Meggyőződésünk, hogy szükséges és nagyon fontos egy olyan fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek által – állami pénzügyi támogatással – létrehozandó és működtető fogyasztóvédelmi tanácsadó központok létrehozása a megyékben, a fővárosban, melyek feladatai és céljai a fogyasztóvédelmi törvényben meghatározottak figyelembevételével, valamint a jelenlegi válsághelyzetre is tekintettel a fogyasztók segítése, tájékoztatása, érdekeik megfelelő képviselete.

0 hozzászólás