Az MNB megújította a fizetési késedelembe esett lakossági hitelek pénzügyi intézmények általi kezelésével kapcsolatos ajánlását, s valamennyi fogyasztói kölcsönszerződésre kiterjesztette fogyasztóvédelmi elvárásait – olvasható honlapjukon. A cél, hogy a felmondást megelőző intézményi gyakorlatok szabályozása elősegítse a felek közötti együttműködést, az adós fizetőképességének helyreállítását, és elkerülhető legyen a szerződés felmondása. Az egyebek közt az adóssal való kapcsolatfelvételre, a megoldáskeresés folyamatára és a tájékoztatásra vonatkozó elvárások alkalmazását a jegybank 2022. szeptember 1-től várja el a pénzügyi intézményektől.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) fizetési késedelembe esett lakossági hitelek kezelésével kapcsolatos ajánlása az elmúlt öt év felügyelési tapasztalatait felhasználva, a 2016. óta alkalmazott ajánlást megújítva rögzíti a jegybank fogyasztóvédelmi elvárásait.

A szabályozás immár a pénzügyi intézmények állományában lévő, fizetési késedelemmel érintett, fogyasztóval kötött valamennyi hitel- és pénzkölcsönre, valamint pénzügyi lízing szerződésre (együtt: kölcsönszerződésre) kiterjed. Az MNB az ajánlásnak való megfelelést ezen kölcsönszerződésekkel rendelkező pénzügyi intézményektől kéri azzal, hogy az előírások érvényre juttatását a megbízásukból eljáró szervezetek és személyek esetében is biztosítani szükséges.

Fontos kiemelni, hogy az ajánlás kizárólag a kölcsönszerződés felmondását megelőző időszakra vonatkozó elvárásokat rögzít. Azok alkalmazása elősegíti a pénzügyi intézmények és az adósok közötti együttműködést annak érdekében, hogy az adós fizetőképessége helyreálljon, és elkerülhető legyen a szerződés felmondása.

Az e portfóliók helyreállításának fogyasztóvédelmi szempontú részletszabályait – így az adóssal való kapcsolatfelvétel és megoldáskeresés lépéseit, azok időzítését, a tájékoztatások tartalmi elemeit, illetve a kommunikációs csatornák alkalmazásának követelményeit – folyamatábrával is szemléltetve rögzíti az ajánlás a pénzügyi intézmények egységes eljárása érdekében.

Mik is ezek az elvárások?

Az adóssal való kapcsolatfelvételi gyakoriságra vonatkozó minimum elvárás, hogy a pénzügyi intézmény legalább három alkalommal kísérelje meg az adóssal felvenni a kapcsolatot különböző kommunikációs csatornákon, legkésőbb a fizetési kötelezettség 45 napos késedelmét követő 3. munkanaptól kezdődően. A cél az, hogy a pénzügyi intézmények az ajánlás szerinti kapcsolatfelvételi és tájékoztatási kötelezettségek teljesítéséig ne mondják fel a kölcsönszerződéseket.

Követendő gyakorlatnak számít, hogy a pénzügyi intézmény tényleges megoldást jelentő, az adósok helyzetének rendezésére szolgáló lehetőséget kínáljon. Elvárás az is, hogy az adós együttműködése esetén – a felek közötti megállapodás minél hamarabb való létrejötte, a tartozás késedelemből eredő növekedésének elkerülése érdekében – személyre szabott fizetéskönnyítési megoldásokat dolgozzon ki. 

A megoldáskeresés során a pénzügyi intézmény kizárólag az azzal összefüggésben felmerülő, igazolt és indokolt költségeket terhelheti az adósra. A fizetési késedelemmel összefüggésben mindvégig kizárólag olyan díjakat alkalmazhat, amelyek a késedelem mértékével arányosak és annak kezeléséhez közvetlenül kapcsolódnak. A díj- és költségstruktúra az adós számára nyomon követhető és átlátható kell legyen.

Az adós transzparens tájékoztatása elősegíti az együttműködést és a megalapozott döntéshozatalt, ezért kell az általános és az egyénre szabott információnyújtás is az MNB szerint.

Emellett az ajánlás rögzíti azon alapvető fontosságú tartalmi elemeket (pl. a tartozás jogalapja, aktuális összege, a megoldási lehetőségek, illetve azok feltételei és költségei), amelyeket a fizetési késedelem kezelése során az adós rendelkezésére bocsátott tájékoztatásokban, felhívásokban okvetlenül szerepeltetni szükséges.

A jegybank szorgalmazza azt is, hogy a megfogalmazott elvárások épüljenek be a pénzügyi intézmények fizetési nehézségek kezelésével kapcsolatos belső szabályozásába, és azok a szervezeten belüli szemlélet részévé váljanak. Az együttműködés így hosszú távon mindkét fél számára előnyös lesz: az adós fizetőképessége helyreállhat, a pénzügyi intézmény pedig csökkentheti a követelések nem-teljesítővé válásának kockázatát.

A jegybank az ajánlásnak való intézményi megfeleléseket – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – nyomon követi.

Az MNB ajánlásaiban kizárólag az általa felügyelt intézmények számára fogalmazhat meg elvárásokat, ugyanakkor a megoldáskeresés az adós érdeke is. Annak eredményességét a fogyasztó magatartása alapvetően befolyásolja, ezért nem győzik az adósok figyelmét felhívni a pénzügyi intézménnyel való együttműködés fontosságára. Ha ugyanakkor az adós elzárkózik, nem kommunikál a hitelezővel, akkor az ajánlás nem érheti el fogyasztóvédelmi célját, és a kölcsönszerződést felmondhatja a pénzügyi intézmény. Ennek következtében a tartozás akár egy összegben esedékessé válhat.

Fontos hangsúlyozni, hogy fizetési nehézség esetén a fogyasztó mielőbb vegye fel a kapcsolatot a pénzügyi intézménnyel, mivel az ajánlás segítségével mindkét fél számára megnyugtató megoldás születhet.