Oldal kiválasztása

Vállalkozások kontra fogyasztók

2021. 02. 10. | Hírek

Gazdasági kamarai törvény – fogyasztóvédelmi törvény

Több milliárdos kötelező kamarai tagdíj(regisztrációs díj) a vállalkozói érdekek képviseletének védelme érdekében alanyi jogon

Az elmúlt napok vezető híre lett, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke kifejtette véleményét a vállalkozásokat terhelő 5.000 Ft regisztrációs díjról. A vállalkozások érdekében működő kereskedelmi és iparkamarák a tagdíjból (is) fedezik a vállalkozások érdekeinek érvényesítése keretén belül felmerülő költségeket (munkabér, bérleti díj stb.) – olvashattuk az elmúlt napokban.

Vállalkozások nélkül nincs fogyasztóvédelem. Régóta hangoztatjuk ezt pontosan a fogyasztók érdekében.

Nem tisztünk elemezni, hogy rendjén van-e, hogy kötelező regisztrációs díjat kell fizetni a vállalkozásoknak. A díjért cserébe a kamarák szolgáltatnak.

Ugyanakkor kötelességünk hangot adni annak, hogy a piac működésének alapelve szerint is a vállalkozásokkal szemben a fogyasztók állnak.

Épp úgy, ahogy a kereskedelmi és iparkamarák is a vállalkozók érdekeit képviselik, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek pedig a fogyasztók érdekeit képviselik. Épp úgy, ahogy a kamarai törvény is sok feladatot meghatároz a kamarai érdekvédelmi szervezetnek, a fogyasztóvédelmi törvény és számos más ágazati jogszabály is számtalan jogosítványt ad a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezeteknek.

De egy irtózatos nagy különbséggel! A kamarai szervezeteknek törvény biztosítja alanyi jogon a működéshez szükséges forrásokat, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó szervezeteknek nem.

De ezt a nagy különbséget tovább mélyíti, vagy szentesíti, hogy míg a kereskedelmi és iparkamarák több milliárd forintból gazdálkodnak, az előbb említett fogyasztóvédelmi szervezetek részére az állam közvetlenül a fogyasztóvédelemért felelős ITM helyettes államtitkárságán keresztül 43, azaz negyvenhárom millió forintos éves összegre ír ki pályázatot.

Ha esetleg valaki elkezd számolni, hogy a több milliárd nem is annyi, meg az összeg nem úgy jön ki, az máris szándékosan rossz irányba kívánja terelni a problémát. Mert valójában mindegy is lehetne a közvetlen támogatás összege, mértéke(?), mert a lényeg az egyenlőségen van, vagy kellene nyugodni, de minimálisan a fegyveregyenlőség elvének ”erkölcse” alapján.

De még egyszer: több milliárd kontra 43 millió.

Nem férhet kétség, hogy ez nemcsak jelzés, hanem egyértelműen üzenet: nincs szükség hatékony fogyasztóvédelemre, pontosabban nincs szükség a vállalkozói érdekvédelmi oldallal szemben kihívóra a másik oldalról, nincs szükség hatékony civil oldalra, elég, ha van kamarai oldal, az állam pedig kommunikálja, hogy minden rendben van a fogyasztóvédelemben.

Csak az a baj, hogy ez nem így van és ezt a legjobban a fogyasztók érzik, a saját bőrükön.

Ez mélységesen elszomorító.

Ne csodálkozzunk azon, hogy ilyen körülmények között a fogyasztóvédelem kiszolgáltatottságáról beszélni nem lehet vita tárgya. Mint ahogy az sem, hogy a fogyasztó mindig a gyengébb helyzetben lévő, akit segíteni kell. Sokkal jobban, mint a vállalkozásokat. Ehhez képest kell értékelni, hogy ki, miért, mennyit fizet, és mit kap.

Lehetne mondani – ahogy mondtuk is, de eredménytelenül -, hogy a vállalkozásoktól befolyó regisztrációs összeg meghatározott összegét a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó szervezetek részére kell biztosítani (akár pályáztatás útján is) az állam útján.

Vagy azt is, ami már megtörtént(!) Magyarország fogyasztóvédelmében, hogy a vállalkozásokra kiszabott fogyasztóvédelmi bírság meghatározott hányadát – a fogyasztók érdekében – a Fogyasztóvédelmi törvény 45. §-ban meghatározott célokra kell fordítani. Közvetlenül a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó szervezetek támogatásával.

Jelentős szemléletváltásra lenne szükség az állam részéről a fogyasztóvédelemben.

Kezdve azzal, hogy a fogyasztóvédelem irányítása a Miniszterelnökséghez kerüljön, ahova most is tartoznak a fogyasztóvédelemért hatósági szinten eljáró kormányhivatalok. Folytatva azzal, hogy fogyasztóvédelemi jogszabályok ténylegesen a fogyasztók érdekeit kell, hogy szolgálják. Kiegészítve azzal, hogy az állam felismeri, hogy a fogyasztóvédelem nem lehet öncélú, hanem közösen kell a fogyasztókért a társadalmi szervezettekkel dolgozni.

Nem utolsó sorban a megfelelő – a jelenleginél több százszoros – forrás biztosítása a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek részére ne legyen a XXI. században állandóan vita, állandó konfrontáció kérdése.

Nem csak elvi kérdés mostantól, hogy a fogyasztói érdekek képviseletének biztosítása céljából a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek részére törvényi szinten is biztosítani kell a közvetlen forrásokat.

A vállalkozói érdekvédelemnek sikerült, jól vagy rosszul, azt a vállalkozások eldöntik. A fogyasztói érdekvédelem területén nagy lemaradásban vagyunk, de idővel sikerülni fog!

Mindezek után azt gondolom, hogy felértékelődik a kamarai vezető vállalkozásokat érintő díjról alkotott véleménye. Számomra az üzeneten kívül abból a szempontból is jelentőséggel bír ez, hogy az első, a fogyasztók – vállalkozások focimeccsen a vállalkozások kiütéssel győztek, függetlenül attól, hogy a szabálytalanságok felett a bírók rendre szemet hunytak. Ezt a meccset csak akkor tudják a fogyasztók megnyerni, ha új szabályokkal lehet kezdeni egy visszavágót.

De ezeket a szabályokat közösen kell megalkotni! Többek között úgy, hogy biztosítani kell a jelenleginél nagyságrenddel nagyobb pénzügyi forrásokat a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezeteknek.

Budapest, 2021. február 10.

Dr. Baranovszky György
FEOSZ
ügyvezető elnök

0 hozzászólás