English Magyar WAI

Feosz CI


Consumers International

 A CI-ról általában

A Consumers International ( a továbbiakban: CI) független, fogyasztóvédelmi civil szervezeteket tömörítő  nemzetközi fogyasztóvédelmi szervezet, mely 1960-ban alakult. Mára több, mint 220 tagszervezete van, a világ 115 országában. A szervezet központja Londonban található, de irodái megtalálhatóak Malajziában és Chilében is.
A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége 2007 óta társult tagja, 2012. január 17. óta pedig teljes jogú tagja a CI-nak. Ennek köszönhetően, a CI hírlevelei, aktuális kampányai által  a FEOSZ naprakész információkkal rendelkezik a - magyarországi fogyasztókat is érintő - nemzetközi fogyasztóvédelmi politika alakulásáról, aktualitásairól.
A Szövetségnek a CI-ban betöltött teljes jogú tagságáról szóló bizonyítvány ide kattintva tekinthető meg

Globális kezdeményezés a fogyasztók jogainak erősítéséért a pénzügyi szolgáltatások területén

A Consumers International nemzetközi fogyasztóvédelmi szervezet nemrég  indított el egy új átfogó kampányt annak érdekében, hogy a fogyasztók által elérhető pénzügyi szolgáltatásokat a jövőben az átláthatóság , a tisztesség jellemezze és versengő piac jellemezze.

Nem csak az európai kontinensen, hanem a világ körül számos helyen megfigyelhető ugyanis a CI vizsgálata alapján, hogy a pénzügyi szolgáltatások nélkülözik még az előzőkben leírt jellemzőket.  Ezzel kapcsolatosan elmondható, hogy mindez azt kívánja a nemzetközi jogalkotóktól, hogy a pénzügyi szolgáltatások igénybevételekor a fogyasztók számára megfelelő szabályok alkotásával, illetve a jelenlegiek módosításával a megfelelő védelemben részesítsék a fogyasztókat.

Emiatt a CI a G20-akhoz fordult, ami a világ 19 legnagyobb gazdaságával rendelkező országát és az Európai Uniót is tömörítő szervezet.A G20 szervezete 2010-ben Dél-Koreában, Szöulban rendezte meg éves találkozóját, ahol a Consumers International felszólalt az előbb említett célok elérése érdekében az államok képviselői előtt.

Bővebb információért a CI által indított kampányról kattintson ide.

A Consumers International által célkitűzéseiben deklarált nyolc alapvető fogyasztói jogosultság

1. Az alapvető szükségletek kielégítéséhez való jog

Ez a jog az alapvető, lényeges árukhoz és szolgáltatásokhoz való jogosultságokat foglalja magában, ennek keretében a fogyasztóknak például joguk van a megfelelő ételhez, ruházathoz, szálláshoz, egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, vízhez és a közművekhez.

2. A biztonsághoz való jog

Ez a jog azt jelenti, hogy a fogyasztók védelemben kell részesíteni azokkal a termékekkel, termelési eljárásokkal és szolgáltatásokkal szemben, amelyek veszélyeztetik az egészségüket vagy az életüket.

3. Az információhoz való jog

E szerint a fogyasztókat fel kell vértezni a megfelelő információkkal és tudással ahhoz, hogy ennek fényében tudatos fogyasztói magatartást tanúsítsanak, valamint védelemben kell őket részesíteni  a tisztességtelen vagy félrevezető reklámokkal és címkézéssel szemben.

4. A választáshoz való jog

Biztosítani kell a fogyasztók számára azt, hogy termékeket és szolgáltatások széleskörű skálája álljon rendelkezésükre, hogy a számukra legmegfelelőbbet tudják kiválasztani. Biztosítani kell a kielégítő minőséget ezzel kapcsolatosan.

5. A meghallgatáshoz való jog

A fogyasztók érdekeinek és véleményének meg kell jelenniük a kormányzati politikák meghozatalakor, illetve annak végrehajtása során is, valamint biztosítani kell ezt a lehetőséget a termékek és szolgáltatások fejlesztése irányainak kijelölésekor. 

6. A kártérítéshez való jog

A fogyasztóknak joguk van a kártérítéshez, ha panaszuk jogos, tehát ha például rossz minőségű terméket kapnak vagy a szolgáltatásnyújtás során a kereskedő hibásan teljesítése esetén.

7. Oktatáshoz való jog

Az oktatáshoz való jog azt jelenti, hogy a fogyasztók számára biztosítani kell, hogy az ahhoz szükséges tudást, hogy tudatos fogyasztóként járhassanak el. Ehhez pedig a fogyasztók oktatásán keresztül vezet el az út, fel kell hívni a figyelmüket és meg kell őket ismertetni az alapvető fogyasztói jogokkal  és azzal, hogy azokat hogyan és milyen úton tudják érvényesíteni.

8. Egészséges környezethez való jog

Az egészséges környezethez való jog keretében biztosítani kell a fogyasztók számára, hogy életüket olyan természeti körülmények között élhessék le, amely nem fenyegeti sem az ő, sem pedig a jövendő nemzedékek jólétét.

 Az eredeti angol nyelvű forrás ide kattintva tekinthető meg.

A CI 2012. március 15-i kampánya a pénzügyi szolgáltatások javításáért

 

A Consumers International leleplező akciója az Európába érkező gyümölcsök ügyében

Elmondható, hogy az Európában eladott ananászok több, mint háromnegyede Costa Ricából származik. A kontinensen az ananászok árát jelentősek leszállították újabban, ez pedig felkeltette a CI és több szervezet érdeklődését, hogy vajon a Costa Rica-i ananásziparra és az ott dolgozó munkásokra ez milyen hatást gyakorol.

Az ezzel kapcsolatos vizsgálat azonban lesújtó eredményt hozott, ugyanis a munkások rendkívül rossz körülmények között végzik feladataikat.  A munkások nagy része bevándorlókból tevődik ki, akik heti hét napból hatot végigdolgoznak nevetségesen alacsony bérért, egyben elmondható, hogy a létminimum alatt élnek.

Számukra ugyanis az európai árleszállítás abban mutatkozik meg, hogy még kevesebb bért kapnak. Ezt jól illusztrálja a következő példa: minden ananászra ráköltött euróból a munkások csupán négy eurocentet kapnak meg. Különböző Costa Rica-i egyesületek próbálják ugyan rábírni a nagyvállalatokat, hogy javítsanak a munkások munkakörülményein, azonban nem járnak túl nagy sikerrel. Így ha valaki egy hasonló szervezet tagja, és erről a munkaadók tudomást szereznek, egyből megfigyelhető az illetővel szemben tanúsított negatív diszkrimináció.

Ráadásul Costa Ricában az ananásztermelés fogalma összeköthető a különböző, rendkívül mérgező vegyi anyagok rendszeres és nagyfokú használatával. Nem kell ecsetelni, hogy mindez a munkások egészségét súlyosan veszélyezteti, ráadásul a környezetre is káros, szennyezi a talajt és a vízkészleteket.

Szó volt már arról, hogy a munkások csak 4 eurocentet kapnak meg, felmerül így az a kérdés, hogy mi lesz a maradék 96 centtel? Nos, az természetesen az ültetvények tulajdonosainak, a multik és a kiskereskedők, szupermarketek zsebébe vándorol. Ez utóbbiak kapják ebből a legtöbbet, 46 centet.

 

A CI honlapján megtalálható kapcsolódó hír és a vizsgálattal összefüggésben készült videó ide kattintva tekinthetőek meg.

A CI fontosnak tartja, hogy a fogyasztókat megfelelően informálják az adott termékek energiatakarékosságáról, ezért összefoglalta az ezeket igazoló címkékkel kapcsolatos tartalmi elvárásokat

A Consumers International közzétett híre szerint elengedhetetlen az, hogy a fogyasztóknak a különböző termékek, illetve szolgáltatások energiahatékonyságával kapcsolatosan egyértelmű és pontos információt nyújtsanak. Ezzel ugyanis elérhető az, hogy a fogyasztók csökkentség az általuk elhasznált energia mennyiségét. A fogyasztók szempontjából közömbös, hogy ezt az információt a kormányzat, a vállalatok vagy a fogyasztói szervezetek nyújtják.

A fogyasztók számára a leghatékonyabb tájékoztatás a termékek címkézése, az azon elhelyezett feliratok, így a legcélszerűbb itt elhelyezni az említett energiahatékonysággal kapcsolatos információkat.  A címkének tartalmaznia kell a legfontosabb tudnivalókat a működés során felvett és elhasznált energiával kapcsolatosan. Ez nagyon fontos annak érdekében, hogy a szükséges adat birtokában a fogyasztó tájékozott és tudatos döntést hozhasson annak kapcsán, hogy az milyen energiafelhasználású, ezzel pénzt is megspórolva.

Az energia-hatékonysági címkéknek azonban több fajtája is lehet. Ezeket elhelyezheti a gyártó a saját döntése alapján is vagy elképzelhető, hogy nincs lehetősége mérlegelésre, hanem erre őt törvény kötelezi.  A tekintetben is különbözőek ezek a címkék, hogy a rajtuk lévő tartalom valódisága alapulhat csupán a gyártó saját bevallásán, de az is lehet, hogy harmadik fél által bevizsgált és hitelesített vizsgálat igazolja azok tartalmát.

Az, hogy egy címke mennyire bír érdemi információkkal, attól függ, hogy azon milyen információkat, ismertetőjeleket tesznek közzé a termék energiahatékonyságára vagy a termékosztályra vonatkozóan. Az információnak további kritériumoknak is meg kell felelniük, így azoknak pontosnak, világosnak kell lenniük és tudományos megalapozottsággal kell, hogy bírjanak. Szükséges az is, hogy úgy legyenek ezek feltüntetve, hogy a fogyasztók a számukra lényeges adatokat már ránézésre is megértsék.

Ami a címkéket illeti, a fogyasztók bizalmát el kell nyerni a tekintetben, hogy mind az információk tartalmában, mind pedig az azokat hitelesítő szervezetben megbízhassanak.  A címkék sokfélesége ugyanis könnyen előidézheti bennük az előbb említett tartalmak valódiságával kapcsolatos kétkedést, ami sokszor valósnak is bizonyul és a vonatkozó piacot megtévesztőnek gondolhatják emiatt.

Ezt megelőzendő, a címkékkel kapcsolatos kétkedéseket el kell oszlatni azért, hogy biztosítsuk számukra azt a lehetőséget, amelyre hivatottak: azaz a fogyasztók megfelelő tájékoztatását az energia-megtakarítás kérdésében. Emiatt kellően átgondolt és kialakított címkézési tervek készítésére van szükség, továbbá különböző kezdeményezésekre, kampányokra, melyeknek célcsoportja a fogyasztók köre. Ennek kapcsán oktatni kell a fogyasztókat, illetve különböző minimum kritériumok felállítására van szükség a tartalommal kapcsolatosan.

A fogyasztóvédelmi civil szervezetek ebben tevékeny szerepet tudnak vállalni, hiszen a különböző energiatakarékos termékek tesztelése alkalmával független szereplőként tudnak véleményt nyilvánítani és megismertetni a tesztek eredményét a fogyasztókkal.

A kormányzatoknak itt szintén nagy szerepe lehet, hiszen kellő anyagi forrásaik vannak különböző ismeretterjesztő kampányok beindítására az energiahatékonysággal és az energia-megtakarítás fontosságával kapcsolatosan, valamint ezeket beépíthetik a nemzeti alaptantervekbe is.

 

A CI honlapján közzétett hír itt olvasható.

Fogyasztók világnapja

Mióta 1963. március 15-én John F. Kennedy elnök az amerikai kongresszus előtti beszédében kiemelten kezelte a fogyasztói jogok fontosságát, azóta ezt a napot a "Fogyasztók világnapja"-ként illetik. ,Az elnevezés mindenképp jelzi azt, hogy a fogyasztói jogokkal kapcsolatban szükség van a globalitásra, azaz arra, hogy a világon mindenhol megismerjék a fogyasztók,hogy milyen jogokkal rendelkeznek.

Fontos szereppel bír ez a világnap, hiszen hangsúlyozza a világ összes fogyasztójának alapvető jogai elismerésének fontosságát, valamint azt, hogy ezeket tiszteljék és megvédjék. Lényeges ennek kapcsán, hogy a piacon megfigyelhető visszaéléseket visszaszorítsák és a társadalmi igazságtalanságokat felszámolják.

Ez a nap megadja a lehetőségeket arra, hogy az egész világon akár a nagyobb, akár a kisebb fogyasztóvédelmi szervezetek helyi kezdeményezésekkel éljenek és tevékenységüket megismertessék a média képviselőin keresztül a fogyasztókkal. Ez megvalósulhat különböző kampányok, sajtókonferenciák formájában, de megfigyelhető az is, hogy a szervezetek nyilvános kiállítások vagy új kiadványok kibocsátásával élnek.

A fogyasztói szervezetek átvehetik a CI anyagait annak érdekében, hogy kellően hatékonysággal léphessenek fel, hogy céljaikat elérjék.

A CI a fentiek miatt ezért 2003 óta minden évben nagyszabású kampányt hirdet a Fogyasztók világnapjaként aposztrofálva március 15-ét és különböző tevékenységeivel igyekszik a fogyasztók hasznára lenni.

A CI honlapján megtalálható eredeti hír ide kattintva tekinthető meg.

 

 

Még mindig hiányos a fogyasztói tudatosság, ami a globális felmelegedést illeti - állapította meg a CI és egy társszervezetének felmérése

A globális fogyasztási tevékenység hatása az éghajlatváltozásra (pl. globális felmelegedés) korunk nagy problémája, mellyel a Consumers International kiemelten foglalkozik. 

A CI azonban azt tapasztalta, hogy a kormányzatok és a nagyvállalatok hiába próbálják felhívni a fogyasztók figyelmét a klímaváltozásra, az általában süket fülekre talál. Egy felmérés szerint ugyanis 10 emberből mindössze egy tartja valósnak az előbbi szereplők tájékoztatását a fenti témában.

A CI egy társszervezettel elkészített ugyanis egy közös tanulmányt, melynek eredménye ijesztő volt. Ebből kiderült, hogy a megkérdezett fogyasztók háromnegyed része nem törődik a klímaváltozás jelenségével és azzal, hogy fogyasztási szokásuk befolyással lehet a jövő nemzedékeinek körülményeire. 

A közös tanulmányt, illetve kampányt „Mi győzi meg a fogyasztókat?” névvel illették.  2007 márciusában az előbb említett projekt keretében összesen 2734 embert szólaltattak meg a téma kapcsán, az USA-ban és az Egyesült Királyságban, de különböző találkozókat szerveztek üzletemberekkel, aktivistákkal, civil szervezetekkel és az állami hivatali szektor képviselőivel is.

A tanulmány a következő tényeket fedte fel:

- a fogyasztók csupán tíz százaléka gondolja hitelesnek a kormányzatok és a nagyvállalatok nyilatkozatait, amikor azok a globális felmelegedés veszélyeire hívják fel a figyelmet

- mint már említésre került, a megkérdezettek közül 10 emberből mindössze egy gondolta úgy, hogy érdemes megfontolni az előbbi figyelemfelhívást, a többi nem bízik a kormány és a vállalatok szavaiban

- a fogyasztók ugyanígy nem bíznak meg a hírességek és a média által a téma vonatkozásában adott tájékoztatásban, hanem inkább a barátoktól, családjuktól, környezetvédelmi aktivistáktól és a tudósoktól kapott információknak hisznek

A közös felmérésből az is kiderült, hogy a megkérdezett fogyasztók 75 %-a, bár tudatában van annak, hogy magatartásukkal, fogyasztási szokásaikkal maguk is hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz, de úgy gondolják, hogy ők egymagukban kevesek ahhoz, hogy téma kapcsán hozzájáruljanak a káros hatások csökkentésének. Úgy gondolják, hogy például az energiatakarékos izzókkal, valamint a háztartásban lévő elektronikus eszközök időszakonkénti kikapcsolásával alig járulhatnak hozzá a globális szintű energiatakarékossághoz, ezért inkább az előbbieket meg sem teszik.

A Consumers International szerint ezt a problémás helyzetet azonnal orvosolni kell, mégpedig a következő eszközökkel:

- Példamutatás: a politikusoknak és a kulturális élet főszereplőinek példát kell mutatniuk a tudatos környezetkímélő magatartások terén, ezzel fel kell hívniuk a fogyasztók figyelmét arra, hogy igenis tudnak tenni a jó ügy érdekében

- A tájékoztatási minimumstandardok lefektetése: A különböző termékek címkéiknek, illetve az egyéb információs eszközök éghajlatváltozással kapcsolatos információinak egyértelműnek, teljeskörűnek kell lenniük, illetve a fogyasztói bizalom elérése érdekében szükséges, hogy azokat független szerv hagyja jóvá és igazolja hitelességüket.

- A káros hatásokat erősítő fogyasztói szokásokat vissza kell fogni. Különböző terveket szükséges ezért kidolgozni arra, hogy a magas károsító faktorral rendelkező fogyasztási cikkeket és szolgáltatásokat kiszorítsák és ezek helyett olyan alternatív megoldásokat keressenek, amelyek negatív hatása sokkal enyhébb

 - Szükséges a fenti cél jogforrásba foglalása, így egy széleskörű, nemzetközi jogi dokumentumban kell lefektetni azt legkésőbb 2015-ig, hogy mi az a fenntartható fejlődés és milyen feltételek mellett lehet azt biztosítani.

A Consumers International honlapján közzétett eredeti cikk és azzal kapcsolatos bővebb információ ide kattintva tekinthető meg.

 

„Transzatlanti Fogyasztói Párbeszéd” – új szervezet segíti a kontinensek közötti fogyasztóvédelmi politikai párbeszéd megvalósulását

 „Transzatlanti Fogyasztói Párbeszéd” néven hozott létre a Consumers International egy szervezetet, ami az Európai Unió és az Egyesült Államok fogyasztóvédelmi szervezeteit tömöríti és ezzel megadja a lehetőséget arra, hogy a kontinensek szervezetei megosszák egymással tapasztalaikat. Ez egyfajta fórum is egyben, melyet a CI koordinál és irányít. A szervezet az USA kormányának és az Európai Unió vezetésének tesz javaslatokat annak érdekében, hogy a fogyasztói érdekeket minél erőteljesebben jelenítsék meg a két kontinensen való jogalkotás során.

A szervezet munkája során számos politikai bizottság tevékenységét irányítja, ami lehetőséget biztosít az információcserére, ez pedig megkönnyíti a közös politikai célkitűzések véghezvitelét. Jelenleg a szervezet bizottságai az alábbi kiemelt témákkal foglalkoznak: szellemi tőke, információs társadalom, klímaváltozás, étel, pénzügyi szolgáltatások és nanotechnológia.

Számos kapcsolattal is rendelkeznek, így a Transzatlanti Gazdasági Bizottságban tanácsadó funkciót lát el a szervezet. Az előbbi Bizottság léte lehetővé teszi, hogy a legmagasabb szinten történjen a konzultáció, mégpedig a kormányok között.  Részt vesznek ezen kívül az EU és az Egyesült Államok közös Együttműködési Fórumának ülésein is.

A "Transzatlanti Fogyasztói Párbeszéd" támogatói között többek szerepel többek közt az Európai Bizottság is.

A Consumers International honlapján elérhető eredeti cikk ide kattintva tekinthető meg.  

CI-siker – a G20-ak elismerték kiadott közleményükben, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtása terén a fogyasztóknak erősebb védelmet kell biztosítani

Világszerte üdvözlik a fogyasztói csoportosulások a G20-ak közleményét, mely a pénzügyi fogyasztóvédelem fontossága mellett tör lándzsát.

A Consumers International, mely 220 fogyasztói szervezetet tömörít a világ 115 országából, üdvözli a G20-ak csúcstalálkozójának a címben jelzett felismerését, ám arra is felhívja a figyelmet, hogy van még mit tenni ezen a téren azért, hogy a fogyasztói érdekek megfelelő védelmet élvezzenek.

A CI kampányigazgatója, Justin Macmullan úgy nyilatkozott, hogy nagyszabású fogyasztói mozgalmat indítottak azért, hogy a G20-aknál kiharcolják azt, hogy foglalkozzanak azokkal a problémákkal, melyekkel a fogyasztók találkoznak a pénzügyi szolgáltatások területén és amelyek sértik a fogyasztók érdekeit.  Bíztatónak nevezte azonban, hogy végre felismerték a fogyasztó kiszolgáltatott helyzetét a pénzügyi szolgáltatások kapcsán és azt, hogy ezen változtatni kell.

A Consumers International tagjai világszerte azért lobbiztak a mozgalom keretében, hogy kiharcolják az adott országok kormányainál, hogy igenis foglalkozzanak hazájukban a pénzügyi szolgáltatások problémájával.  Harminc fogyasztói szervezet nemrég közös nyílt levélben kereste meg ennek eredményeképp a G20-akat, hogy vegyék napirendre az említett problémákat tárgyalásaik során.

Fontosnak látta azonban az igazgató azt is leszögezni, hogy nem elég a G20-ak által kiadott közlemény szóbeli elismerése, ennek tettekben is meg kell mutatkoznia.  Az OECD-t és a Pénzügyi Stabilitásért felelős testületet bízták meg a feladat végrehajtásával, ezek be is számolnak tevékenységükről a következő G20 csúcson. Fontos, hogy az említett két szervezet tevékenysége során teljeskörű konzultációt folytasson azokkal a szervezetekkel, melyek a fogyasztók érdekeit képviselik szerte a világ körül.

Végül Justin Macmullan azt is kijelentette, hogy a Consumers International és tagszervezetei pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szakértelme és tapasztalai elvitathatatlanok. A CI nyitott arra, hogy más nemzetközi szervezetekkel dolgozzanak együtt annak érdekében, hogy közös javaslatokkal erősítsék a globális pénzügyi fogyasztóvédelmet.

A Consumers International honlapján fent lévő eredeti hír ide kattintva tekinthető meg.

 

A CI 2012. március 15-i kampánya a pénzügyi szolgáltatások javításáért

2012. március 15-e a Fogyasztók Világnapja. A Consumers International (Fogyasztók Világszervezete) ebből az alkalomból ismét kampányt indít és fellép azért, hogy a fogyasztók a pénzügyi szolgáltatások területén a termékek széleskörű palettájából választhassanak. A pénzügyi termékekkel kapcsolatos probléma megértése végett a CI részletes írásos anyagban foglalkozik a témakörrel. 

Mint arra a CI által közzétett dokumentum is rámutat, a nyolc fogyasztói alapjog egyike a választáshoz való jog: e szerint biztosítani kell a fogyasztóknak azt, hogy a termékek és szolgáltatások széleskörű skálája álljon rendelkezésükre azért, hogy a számukra legkedvezőbbet tudják kiválasztani. Biztosítani kell továbbá a választható szolgáltatások megfelelő minőségét is.

E fogyasztói alapjog biztosítása már csak azért is nélkülözhetetlen a fogyasztó szempontjából, mivel megadja azt a lehetőséget, hogy az egyes termékek közül a számára legmegfelelőbb ajánlatot válassza és a legjobb szolgáltatóval köthessen szerződést.

A gazdaságtanban a választáshoz való jog szintén alapvető jelentőségű azért, mert ösztönzőleg hat az egyes vállalkozások közötti versengés révén az innovációra, másrészt a vállalkozásokat arra kényszeríti rá, hogy csak jó minőségű termékeket kínáljanak a fogyasztók számára. Azoknak a vállalkozások a csődje ugyanis borítékolható előre, amelyek nem tudják tartani a versenyt konkurenseikkel rossz termékeik miatt, hiszen szolgáltatásaikat senki sem veszi igénybe. Épp ezért az egyes szolgáltatók közötti verseny megléte rendkívül fontos a fogyasztók számára, akiknek nem szabad eltűrniük a költségek túlzott növekedését, valamint a rossz minőségű szolgáltatásokat sem.

A CI által elkészített dokumentum azonban arra mutat rá, hogy épp ezen alapvető jogot tiporják sárba a pénzügyi szolgáltatók, holott a pénzügyi szolgáltatások területe mind a fogyasztók, mind pedig a gazdaság szempontjából kiemelt jelentőséggel bír. Amikor ugyanis a fogyasztók élni szeretnének alapvető jogukkal és tudatos döntést hozva pénzügyi intézményt szeretnének váltani, sokszor azzal szembesülnek, hogy e lehetőség igénybe vétele túl nehézkes és körülményes. Mindez pedig azt eredményezi, hogy a bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók nincsenek arra rákényszerítve, hogy tovább fejlesszék szolgáltatásaikat vagy azokat olcsóbban kínálják.

A CI megvizsgálta, hogy melyek is azok a gátló tényezők, amelyek a fogyasztókat a legnagyobb mértékben tántorítják el attól, hogy pénzügyi szolgáltatót váltsanak. Ezek között szerepel az idő, hiszen a szolgáltatóváltás időigényes folyamat, emiatt pedig a banki ügyfelek ódzkodnak ennek procedúrájától.  Emellett sok fogyasztó tart attól, hogy a számláik lezárásának, valamint számlájuk adatainak a másik intézményhez történő továbbításának közvetlen költségei magasak lesznek: így félnek e lehetőséggel élni. A fentieken kívül a fogyasztók gyakran azt gondolják, hogy szolgáltatóváltás esetén az addig már teljesített befizetéseik egy része elvész vagy pedig egyéb költségekkel csökkentik azokat.

Világviszonylatban szintén megfigyelhető az árukapcsolások alkalmazása, amikor a bank a leendő ügyfele által igényelt szolgáltatást különállóan nem, hanem csupán egy olyan kiegészítő termékkel hajlandó értékesíteni, amit voltaképpen a fogyasztó igénybe sem kíván venni. Ezen kívül pedig a megfelelő tájékoztatás hiánya miatt nincsenek tisztában a fogyasztók azzal, hogy az egyes pénzügyi vállalkozások által nyújtott szolgáltatások között mi is a fő különbség, miért is járnak jobban az egyik cég ajánlatával, ha azt igénybe veszik.

Ráadásul, ha végül a bank ügyfele mégsem riad vissza a fent írt tényezőktől és szolgáltatót szeretne váltani, úgy azt tapasztalja, hogy a gyakorlatban az sokszor nem vezet érdemi változáshoz és igaza is van. A pénzügyi piacon ugyanis megfigyelhető a koncentráció, ami azt jelenti, hogy a szolgáltatások területén mindössze pár vállalkozás termékei érhetőek el, így a teljes kínálat mindössze pár kézben összpontosul: a fogyasztó számára tehát nem adott az a lehetőség, hogy igazán széles termékskála közül válogasson.  

Az említett tényeket több kutatás is alátámasztja. Franciaországban egyértelműen érvényesül a pénzügyi piac koncentrációja, amiből kifolyólag a francia pénzügyi szolgáltatások Európa legdrágább konstrukcióihoz tartoznak. Ennek megfelelően a franciáknál alacsony a pénzügyi szolgáltatóváltás aránya: évente ugyanis a lakosság mindössze 7.5 %-a vált pénzügyi intézményt. Sok tanulmány alátámasztja azt is, hogy ez az szám amiatt olyan alacsony, hogy az eljárást túl bonyolultnak gondolják. A bankváltások alacsony számához továbbá hozzájárulnak még annak magas költségei is.

Nem csak Európában figyelhető meg ugyanakkor a fogyasztók pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszainak nagy száma. Így például Kínában egy felmérés során rámutattak arra, hogy a banki ügyfelek több mint 40 %-a kifogásolta a banki költségek indokolatlan emelkedését. Az Egyesület Királyságban a pénzügyi szolgáltatások felügyeletének ellátásáért felelős hatóság több mint 1.7 millió fogyasztói bejelentést regisztrált 2010. második felében. Indiában pedig a 2009-2010-es évek során az illetékes pénzügyi ombudsman hivatalához intézett megkeresések közül 79.266 db. a pénzügyi szolgáltatásokkal volt kapcsolatos. Brazíliában 2009-ben a pénzügyi panaszok kerültek a második helyre azon a listán, amelyek a fogyasztóvédelem ellátásáért felelős kormányzathoz érkeztek. Végül visszatérve Franciaországhoz: egy felmérés alapján a francia lakosok 15 %-a szeretne bankot váltani, azonban mindössze 5 % az, aki ezt ténylegesen meg is valósítja.  

Maradva a számadatoknál: Európában a 2007-2008-as években mindössze a fogyasztók 9 %-a élt a pénzügyi szolgáltatóváltás lehetőségével, holott ugyanez a szám a biztosítóváltások kapcsán 25 %, míg az internetszolgáltatók esetén 22 %. Ausztráliában pedig az elmúlt két év során megkérdezett banki ügyfelek összesen 7.6 %-a hagyta ott régi bankját egy új miatt.

A CI rámutat arra is, hogy a pénzügyi vállalkozások közötti versenyt úgy lehetne erősíteni, ha megkönnyítik a szolgáltatóváltás feltételeit. Ennek egyik lehetséges módja az lenne, ha lehetővé tennék a fogyasztó számára azt, hogy régi bankszámlaszámát megtarthassa, ha új bankhoz viszi pénzét. Ennek élő példája már megtalálható Svédországban, itt ugyanis már lehetőség van arra – hasonlatosan a mobiltelefon-szolgáltatókhoz -, hogy a fogyasztók egyfajta számlahordozás keretében „átvihessék” számlájukat egyik banktól a másikhoz és mindeközben számlaszámuk nem változik.  

Tény, hogy a svéd példa egyelőre egyedülálló a világon, ám mindenképp követendőnek tűnik: a svédek ún. Bankgiro rendszere ugyanis egységes banki számlaazonosító platformot is jelent egyben, ami lehetővé teszi, hogy a fogyasztók könnyen átvigyék Bankgiro számukat egy másik bankszámlára, így mindig a legkedvezőbb feltételekkel rendelkező banki szolgáltatást vehetik igénybe. 

A további megoldást a CI abban látja, ha a pénzügyi szolgáltatóváltás szabályait egyszerűsítik és megkönnyítik a procedúrát a fogyasztó számára. Ez történhet például úgy, hogy előírják a fogyasztó új bankja számára annak kötelezettségét, hogy megkereséssel éljen a régi pénzügyi intézmény felé és biztosítsa azt, hogy a régi bankszámlára érkező fizetések automatikusan az új számlaszámra legyenek átirányítva. Ennek kapcsán pedig pontosan meg kell határozni a bankok ezirányú felelősségeit, ugyanígy a szolgáltatóváltás maximális határidejét, valamint annak költségeit. E megoldásra szintén találunk példát, hiszen Hollandiában a most bemutatott rendszer már kiépítésre került.

A fenti eszközökön kívül a pénzügyi intézményváltás direkt költségeit is csökkenteni kell, valamint a fogyasztóknak meg kell adni a szolgáltatóváltáshoz szükséges információkat: a banki ügyfelek ugyanis sokszor csak amiatt nem akarnak intézményt váltani, mivel nem ismerik a pénzügyi piac kínálatát. A CI szerint továbbá az árukapcsolásokat is fel kell számolni, mivel azokat a pénzügyi intézmények sokszor tisztességtelenül alkalmazzák.

Végül, de nem utolsósorban bővíteni kell a fogyasztók pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos választási lehetőségeit is, mindezt pedig a verseny növelésével lehet elérni. A CI számos példát említ arra vonatkozólag, hogy a pénzügyi tőke koncentrálódott, és emiatt igencsak szűk lehetőségei vannak a fogyasztóknak.

2010-ben például az Egyesült Királyságban az öt legnagyobb bank kezében összpontosult az összes piaci részesedés 86 %-a. Brazíliában jelenleg a banki betétek 75 %-át az öt legnagyobb bank birtokolja, tíz évvel ezelőtt ez a szám még csak 52.2 % volt. Németországban hat pénzügyi intézmény tulajdonában van a betétek 68 %-a. Franciaországban ismét a hat legnagyobb bank kezében van a betétek 90 %-a, kezelésükbe tartozik az összes országon belül nyújtott kölcsönök 80 %-a és az életbiztosítások 60 %-a is.

Mindezen problémák miatt a Consumers International korábbi kampányában már felhívta az egyes országok versenyfelügyeletének ellátásáért felelős hivatalait, hogy akadályozzák meg azoknak a megállapodásoknak a létrejöttét, amelyek a pénzügyi piacon kartellhelyzethez vezetnek.

Ezen kívül felléptek annak érdekében, hogy a pénzügyi intézmények a fogyasztók számára átláthatóbb díj-, költség- és tarifarendszereket dolgozzanak ki azért, hogy az egyes pénzügyi termékek összehasonlíthatóak legyenek egymással. Ugyanígy felszólították világszerte a pénzügyi szolgáltatókat arra, hogy a fogyasztók számára jobb tájékoztatást nyújtsanak termékeikkel kapcsolatban.

2012. március 15-én a CI tovább folytatja előző évben elkezdett kampányát és felhívja a nemzetek kormányait arra, hogy több beruházást eszközöljenek azokon a területeken, ahol megfigyelhető a szolgáltatók közötti verseny hiánya. Felszólítják arra is őket, hogy célzott állami beavatkozások útján szintén segítsék elő a megfelelő mértékű verseny létrejöttét. Végül pedig a Fogyasztók Világszervezete több lépést is kezdeményez annak érdekében, hogy a fogyasztók számára világszerte megkönnyítsék a pénzügyi szolgáltatóváltás lehetőségét.  

A CI 2012. március 15-i kampányáról többet megtudhat, ha ide kattint, a Világszervezet által közzétett eredeti dokumentum pedig itt olvasható angol nyelven.

„Fogyassz kevesebb sót, előzd meg a stroke-ot” – a CI tagszervezetei csatlakoztak a világméretű kampányhoz

A Consumers International internetes honlapján megtalálható hír arról számol be, hogy a fogyasztók világszerte az egészségügyi határértéknél megengedettnél sokkal több sót fogyasztanak.  Az Egészségügyi Világszervezet ugyanis naponta maximum 5 gramm só elfogyasztását javasolja, ennél több már káros az egészségre.

 

A „Világ-Só”-héten 2012-ben a só és annak egészségügyi kockázataira történő figyelemfelhívás és a sófogyasztás visszaszorításának fontossága kapta a legnagyobb szerepet, a kampányban a CI és tagszervezetei aktívan részt vettek.

 

A „Fogyassz kevesebb sót, előzd meg a stroke-ot”-ot kampány keretében ismertetésre került, hogy a stroke számos felnőttkori megbetegedés és szövődmény okozója, világszerte számos haláleset bekövetkeztéért tehető felelőssé. A legfontosabb azonban, hogy ez megelőzhető! A sóval kapcsolatosan tudnunk kell, hogy az általunk elfogyasztott sómennyiség 75 %-a rejtve, nem láthatóan, de már eleve megtalálható azokban az előállított élelmiszerekben, amelyeket megeszünk. 

 

A túlzott sófogyasztás a magas vérnyomás egyik legfőbb kiváltó oka, ez utóbbi pedig a legfőbb kockázati tényező a stroke bekövetkezése szempontjából. A világon a stroke-ot szenvedett emberek kétharmada esetében a magas vérnyomás bújik meg a háttérben, mint előidéző tényező.

 

A fogyasztóvédelmi egyesületek kampányai a sófogyasztás visszaszorításáért

 

A holland Consumentenbond fogyasztóvédelmi szervezet sikeres kampányt tudhat a háta mögött, amelyben fellépett a holland élelmiszeripar túlkapásai ellen. A kampány keretében felmérték, hogy a gyermekeknek szánt szendvicsek, az éttermi éttelek, valamint a szupermarketek termékei pontosan mennyi sót is tartalmaznak.

 

Az eredmények sokkolóak voltak, és a holland média is kiemelten foglalkozott velük. A kampány eredményeként végül a holland parlamenti képviselők számára külön javaslatot, „só-törvénycsomag”-ot állítottak össze azért, hogy a holland fogyasztók egészségesebb  ételeket fogyaszthassanak a só fogyasztás visszaszorítása révén.

 

Így például a holland élelmiszer szereplői számos önkéntes megállapodást és kötelezettségvállalást tettek annak érdekében, hogy az általuk előállított élelmiszerek sótartalmát csökkentsék. A kenyérgyártással foglalkozó vállalkozások pedig ugyanúgy kéréssel fordultak a holland parlamenthez azért, hogy jogszabályban kerüljön meghatározásra az élelmiszerek által tartalmazható só maximális mennyisége. A holland egészségügyi miniszter engedett a nyomásnak és bejelentette, hogy a sófogyasztás visszaszorítására jogi eszközöket fog bevetni, amennyiben a kenyér mellett az egyéb élelmiszerek sótartalmát a vállalkozások nem csökkentik, legkésőbb 2012 végére.

 

Az utóbbi 10 évben a CI brazil tagja, a PROTESTE fogyasztóvédelmi szervezet is folyamatosan tájékoztatja a fogyasztókat a sófogyasztás veszélyeiről, valamint együtt dolgoznak a brazil kormánnyal és vállalkozásokkal azért, hogy visszaszorítsák az előállított élelmiszerek által tartalmazott só mennyiségét.

 

A brazil fogyasztóvédelmi szervezet rendszeresen végez ellenőrző felméréseket, amelyből kiderült, hogy az országban előállított élelmiszerek nagy mennyiségben tartalmaznak sót. Így például a 2011 végén elvégzett legutolsó teszt során kiderült, hogy a megvizsgált 154 termék közel felében rendkívül sok só volt megtalálható, míg alacsony sótartalommal mindössze két termék bírt. 

 

Emiatt a kormány és a brazil vállalkozások arra kötöttek megállapodást, hogy országos szinten visszafogják az előállított élelmiszerek sótartalmát. A megállapodás fő célja, hogy 2020-ra a brazil fogyasztók napi sófogyasztását visszaszorítsák napi 5 grammra.

 

Consumers Korea

 

A Consumers Korea elnevezésű fogyasztóvédelmi szervezet pedig csatlakozott ahhoz a sófogyasztás csökkentéséért indított kampányhoz, amelyet a koreai élelmiszerért és gyógyszerészetért felelős hivatal támogat. A mozgalomban részt vesz az összes fontosabb sajtóorgánum, gyógyszerészeti, fogyasztóvédelmi és táplálkozástudományi szervezet, karöltve az iskolai élelmezésért felelős országos szervezettel.

 

OCU

 

Az OCU elnevezésű spanyol fogyasztóvédelmi szervezet összeállított egy kérdőívet a spanyol élelmiszerbiztonsági és táplálkozástudományi intézettel karöltve és elkészítettek egy táblázatot, amelyben a spanyol fogyasztók megtalálhatják, hogy a különböző élelmiszerekben átlagosan mennyi só található. A táblázatot közzétették a szervezet honlapján is, amelyen szintén hasznos gyakorlati tanácsokkal látják el a fogyasztókat arra vonatkozólag, hogy étkezésük során hogyan előzzék meg a mértéktelen sófogyasztást.

Forrás: http://www.consumersinternational.org/

 

Malajzia: Sült csirke? 2500 liter víz lesz, köszönöm!

A fogyasztók sokszor nem is tudják, hogy mennyi víz kerül felhasználásra egy adott étel elkészítése során. Malajziában először végeztek felmérést az ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására.

2012. március 22-e a Víz Világnapja, ebből az alkalomból a Malajziai Fogyasztóvédelmi Egyesületek Szövetsége, amely a Consumers International tagja, országos felmérést végett azért, hogy tájékoztassa a fogyasztókat arról, hogy az étkezésük milyen hatással van a vízkészletekre és az ételek előállítására.

Úgynevezett „víz lábnyomot” használtak annak kiderítésére, hogy mennyi víz kerül felhasználásra, amíg egy étel a farmtól az asztalunkra kerül. Az eredmények teljesen meghökkentőek. Így például, hogy egy fogyasztó elfogyaszthasson egy sült csirkét, ehhez körülbelül 2500 liter vízre van szükség. Egy csésze fekete kávé elkészítéséhez 150 liter vízre van szükség, egy tál sült rizshez pedig 937 liter vízre.

A víz felhasználása során minél többet abból hasznosítani kell 

A Víz Világnapja 2012 témája a következő „Víz és Élelmiszerbiztonság – A Világ azért szomjas, mert az emberek éhesek”

A világon körülbelül 7 milliárd ember él jelenleg, aki - mint minden normális ember - minden nap enni szeretne. Ez a szám várhatóan 2 milliárddal fog nőni 2050-re. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezete (FAO) felmérései szerint 2010-ben 925 millió olyan ember volt, aki nem jutott rendszeresen, minden nap táplálékhoz és éhezett. Ezzel együtt más emberek azonban pazarolják az élelmet és felelőtlenek.

A Világszervezet becslései alapján továbbá évente hozzávetőlegesen 1.3 milliárd tonna megtermelt élelmiszer elvész vagy elpazarolásra kerül az emberi fogyasztás miatt. Mindezek egyben a vízhiány okozó is.

Az ehhez kapcsolódó tanulmány alapján, ha sikerülne az élelmiszerpazarlást körülbelül 50 %-kkal visszaszorítani évente, úgy világszinten azzal 1350 km³ víz lenne megspórolható.

A fogyasztás növekedése visszavezethető a növekvő urbanizációra és a szaporodó jövedelmekre. Ezek alapján a húsfogyasztás az 1999/2001-es évi 37 kg/fő-s átlagról 2050-re már 52 kg-ra fog emelkedni. Árulkodó adatok: 1 kg búza megtermeléséhez például 1500 liter vízre van szükség, de 1 kg marhahús előállításához már ezen vízmennyiség tízszerese szükséges.

Ezzel kapcsolatban a Malajziai Fogyasztóvédelmi Egyesületek Szövetségének elnöke, Datuk Marimuthu így nyilatkozott:

„Az embereknek meg kellene érteniük, hogy a földön a víz nem termelődik újra, annak készletei végesek. A víz újrahasznosítás pedig egy nagyon kifinomult és kényes természetes folyamat, amit hidrológiai ciklusnak hívunk. Az egyetlen új dolog, ami keletkezik, az csupán az exponenciálisan növekvő népességszám – az új szükségleteket pedig a már meglévő vízkészletekből kell kielégíteni. Épp ezért kellene maximálisan kihasználni a rendelkezésre álló természetes vízforrásokat.

Épp ezért a Malajziai Fogyasztóvédelmi Egyesületek Szövetsége megkereséssel élt a Malajziai Földművelésügyi és Agrár-, valamint az egyéb felelős minisztériumok felé azért, hogy felhívják figyelmüket a fenntartható fejlődés fontosságára és arra, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a vízkészletekre és az élelmiszerbiztonságra. A javaslatok között számos olyan volt megtalálható, amely hatékonyan kezelését jelentené az ismertetett problémáknak, valamint úgynevezett „víz-lábnyom” címkézési rendszert vezetne be azért, hogy erősítsék a felelős fogyasztói gondolkodást.

Forrás: http://www.consumersinternational.org

Mérgezett szóda és „biztonságos” cigaretta: Kenyában súlyos problémákkal kell szembenézni

A termékek biztonsága és a tájékoztatáshoz való jog világszerte fontosnak minősül. A CI honlapján megtalálható hír arról számol be, hogy kenyai tagjuk, a CIN nemrég nyilvánosságra hozott egy sor megdöbbentő esetet, amiben előfordult például a biztonsági címkék nem megfelelő használata, pontatlan termékleírások alkalmazása, egészségre káros, gyermekeknek szánt italok forgalomba hozatala, valamint a szennyezett szóda esete.

 

A Fanta üdítőben talált ceruzaelem sokkoló példája annak, hogy hova is vezethet az, ha a fogyasztóvédelmi politika nem hatékony. Az nem tisztázott, hogy mikor vagy hol került gyártották az üdítőt, a lezárt palackot egy Nairobi kereskedőtől vásárolták és kiváló például szolgál arra, milyen fontos kérdés a termékek biztonsága. Az elemből toxinok és egyéb mérgező anyagok jutottak ugyanis az üdítőbe, amelynek folytán annak színe narancssárgáról citromsárgává vált, és amennyiben azt valaki megissza, olyan súlyos egészségkárosodást szenvedhetett volna, mint például a vakság vagy a halál.

 

Az ilyen és ehhez hasonló mérgezések ellen azonban nehéz fellépni abban az iparszektorban, ahol az üvegeket rendszeresen újrahasznosítják. Ugyanígy a Fanta anyavállalata, a Coca-Cola sem tartható közvetlenül felelősnek ezért e kirívó példáért. Azonban az is tény, hogy a jobb minőségbiztosítási standardok bevezetésével, a palackozási eljárás állandó és rendszeres felügyeletével és a hamisítás elleni hatékonyabb fellépéssel együtt, a vállalat hatóságokkal és fogyasztói szervezetekkel való közreműködése sokat javíthatna a termékek biztonságosságán.

 

Szükség lenne arra is, hogy a vállalat az előbbi két szereplővel együttműködve tájékoztassa a közvéleményt, hogy legyenek elővigyázatok az ilyen és ehhez hasonló szennyeződések miatt. Ugyanígy arról is tájékoztatni kellene a fogyasztókat, hogy mit tegyenek akkor, ha véletlenül elfogyasztottak egy ilyen szennyezett üdítőt.

 

Félrevezető címkék

 

A CIN által nyilvánosságra hozott további példák még megdöbbentőbbek. Így például egy a szervezet által megvizsgált ananász gyümölcslé abszolút nem tartalmazott ananászt, hanem csak ananász ízesítésű adalékanyagokat. Az ilyen félrevezető címkék problémája orvoslásra kerülhetne a jobb jogi szabályozással és a hatóságok erőteljesebb fellépésével.

Gyermekeknek szánt reklámok

Természetesen előfordulnak olyan reklámok is, amelyek nem félrevezetőek, azonban mégis közvetlen veszélyt hordoznak a gyermekek egészségére nézve. Létezik például egy kenyai üdítő, a „Toto”, ami szuahéli nyelven annyit tesz: „Gyermek”. Ez az üdítő nem tartalmaz mást, mint vizet, cukrot és színezéket. Az üdítő neve, csomagolása, valamint az üdítő címkéjén elhelyezett mosolygó arc alapján világos, hogy az üdítő gyermekek számára készült – azonban cukortartalma akkora, hogy könnyen 2-es típusú diabétesz, azaz cukorbetegség kialakulásához vezethet.

Az ilyen és ehhez hasonló üdítők egyre több fogyasztói panaszt generálnak Európai és Észak-Amerika szerte. Afrikában is egyre több az ilyen bejelentés, mivel nem kommunikálják azokat a veszélyeket, amelyek az egyes cikkek fogyasztásával járnak.

 

 

Biztonsági bizonyítvánnyal ellátott cigaretták

 

Egyéb termékeket szintén megtévesztően árusítanak, ezzel is megsértve a fogyasztók alapvető jogait. A kenyai fogyasztóvédelmi szervezet például beszámolt egy cigarettás doboz esetéről, amely tartalmazza a kötelező egészségügyi figyelmeztetéseket, de ezzel együtt az ország termékbiztonsági jelképét is a doboz oldalán. Ez persze nem feltétlenül jogellenes, azonban ugyanúgy megtévesztő a kenyai fogyasztók számára. A cigaretta ugyanis egyáltalán nem egészséges, ezért egy ennek ellentétét sugalló jelkép elhelyezését nem lenne szabad megengedni a csomagoláson.

 

A fentiekből látható, hogy a CIN kenyai fogyasztói szervezet sokrétű tevékenységet fejt ki annak érdekében, hogy nyilvánosságra kerüljenek a hírben lévő témák, azonban anyagi erőforrásainak korláta miatt csak ennyit képes tenni. A szervezet szerint a kenyai új alapjogokról szóló törvényjavaslat előrelépést jelenthet ebben, hiszen először tartalmaz fogyasztóvédelmi vonatkozású részeket, meghatározva a fogyasztók jogait. Várhatóan ezzel együtt jobb fogyasztóvédelmi szabályozás is fog érvényesülni az országban. Természetesen a kulcs itt is, mint máshol, a politikusok kezében van. A jogalkotásnak rá kell szorítani arra a vállalkozásokat, hogy fontosabb kérdésként kezeljék a termékbiztonságot, a fogyasztók tájékoztatását és a felelősségteljes reklámok gyártását.

Forrás: http://www.consumersinternational.org